Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ALBERTI GALÉRIA MUZEUM

Ezt a bepillantást az asszonyok világának szenteltem.  Ennek a népi viseletnek a gyökereit halvány áttekintéseim szerint a divat világában, rá merném mondani, hogy Mária Terézia királynő befolyásolhatta legerősebben.

Tessék megnézni.  Kattints ide.

Néhány gondolat a népi hagyományokhoz


Mi az etnografiti?

Etnografiti – Eredeti formájában, mint tradíció, mélyen visszanyúlik Európa egyes országaiba (ha figyelmen kívül hagyjuk a világ más tájait) ebből az okból mondhatjuk, hogy nemzeteket köt össze.

Falfestési vagy egyszerűen festési, pingálási módszer, a hagyománytisztelet, a helyi örökség megismerésének és folytatásának szándékával. Az utóbbi években nemzetközileg is növekszik az érdeklődés ezután a népművészeti megjelenítési forma újjáébresztése, korba illesztése iránt. Hogy ezt az érdeklődési folyamatot erősítsük, szükségünk van módszertani segítségre, amely átülteti e kor elvárásaihoz illően. A fiatal nemzedékbe való intenzívebb beágyazásról van szó. Ezt teszi az etnografiti.

Az etnografiti attól is értékes, hogy miközben egy etnikai csoport vagy táj ízlésének képzőművészeti megjelenítése, a helyi népi motívumok nagyobb felületeken való előadás - nem zárja ki a mai grafiti alkotás módszereit sem. Nem brutális, nem másokat sértő vagy károsító, nem teljesen egyéni. Respektálja az adott etnikumban, tájban tradícióként kialakított ízlésszabályokat és azokat díszként beülteti abba a környezetbe, ahonnét származtak. Tehát a népi tradíció újfajta, korunk adta lehetőségekkel való továbbadását jelenti.

Az említett igyekezetet alátámasztja a „virtuális-etnografiti” módszer, vagyis a számítógépes széles lehetőségek ezen a téren.

Egyéb címek alatt vannak egyes országokban erre vagy ehhez hasonló módszerekre beállított foglalkoztatási programok, melyekben foglalkoznak a fiatalokkal az ifjúságot magukhoz ölelő kultúrházak, iskolák, múzeumok, tájházak, népművelők.

Más helyeken a munkanélkülieket is tanítják erre, mivel valamikor megélhetési lehetőség volt, úgy mint például a kosárkötés.

 

 

Az utolsó kiállításomhoz írt megnyitó beszédem

 

Új időket élünk. Falvaknak, városoknak, etnikumoknak megszűnik lenni saját történelme. Sőt tágasabb méretekről is beszélhetünk. „Az emberiségnek is ezentúl már egy és ugyanaz a sorsa: nem ágazik szét egymástól elhatárolható történelmekre.. Így tér át az emberiség a világ rendjének jobbára nyugalmi felfogásáról arra, hogy a rendet mozgásában és fejlődésében szemlélje. A legtöbb kérdés tehát új összefüggésben merül fel és új elemzéseket, valamint új összegzéseket kíván.” (GAUDIUM ET SPES 5)

Egyre gyökeresebb változásokon mennek át a hagyományos helyi közösségek: az atyai jogú családok, a nemzetségek, a törzsek és a falvak, a különböző csoportok, társas kapcsolatok is. Az ipari társadalom típusa lassanként uralkodóvá válik, egyes nemzeteket gazdasági jólétre emel, és teljesen átalakítja az ősidők óta fennálló társadalmi életet, képzetét és feltételeit. Fokozódik a városi élet értékelése is és megvalósítása: a városok terjeszkednek és növekszik a létszámuk, vagy pedig a falut is eléri a városiasodás. Az új és tökéletesebb tömegkommunikációs eszközök megkönnyebbítik az eseményekről való tájékozódást és lehetővé teszik, hogy a gondolatok és érzelmi hatások mindenüvé villámgyorsan eljussanak és láncreakciókat indítsanak el.” <Ennyit idéztem a GAUDIUM ET SPES egyházi dokumentumból.>

Tehát - Olyan időket élünk, mikor Európa egyesülni készül fokról fokra. Kilátásban van sok elképzelés, de egy dolog aggaszt sokakat. Félnek, hogy valami uniformot kívánnak szabni egyes stratégiák e kontinens minden népének. Ennek veszélyeit főleg az idősebb korosztály tudja fölmérni, mivel félnek attól, hogy a kontinens megszűnik úrrá lenni saját emlékezetén, ami pedig a kultúra katasztrofális visszaeséséhez vezethetne - az pedig fájóan sérthetné az ember lelkét. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy Európa a múltban fölmérhetetlen mennyiségű szellemi kincset gyűjtött össze annak köszönhetően is, hogy népe csodálatosképpen színesen fejlődött, hagyta saját elképzelésük szerint kibontakozni az etnikumokat és közben egy védő födél alatt, mintegy tyúkanyó szárnyait használva védte és egyesítette magát a keresztény vallásban. Segített az akkori hatalmi központoknak, nyelvi és egyéb, szubjektumoknak, csoportoknak elszigeteltségükben erőt adni a további fejlődésükhöz, fönnmaradásukhoz.

Majdnem minden falu elmondhatná, milyen fontos volt a szoros közösség kialakítása, hiszen az egymástól való függőség mindenhol jelen volt és ennek respektálása a fönnmaradásuk záloga is volt. Tehát szükségszerűbb volt szűkebb keretekben is egymást elviselni, egymást tisztelni, kölcsönösen segíteni úgy anyagiakban mint lelkileg, sok tevékenységet csoportokban végezni.

Mindezek eredményeképpen kibontakoztak és egy árnyalattal mások lettek, mint a rajtuk kívül élő népek. Ez sokszor szokásaikban és kultúrájukban vált leginkább láthatóvá. Ebbe a képekkel fölmérhető térbe ad betekintést ez a kiállítás is. Célja, hogy némileg segítsen megőrizni a múlt emlékezetét az általuk elnyert ízes kulturális értékeket és segítsen azt tovább adni azoknak, akik utánunk következnek, hogy nekik is legyen ilyen érték, hogy a majdani jelenüket ők is ennyivel gazdagabbnak, boldogabbnak érezhessék.

De mementum is. Hogy is mondjam, miközben nem akarok fanyar lenni. - Szerintem ma már az ötvenes években született korosztályra is rá lehet fogni, hogy inkább passzívan, kívülről szemlélve éli a mai rohamos változásokat az életstílusban, a munkalehetőségek megválasztásában, a technika sietős ritmusa által előidézett életvitelben.

Ha a képek felé fordulnak, talán magukban is fölmerül a sóhaj. Lám, mennyit változik pár év alatt a világ! A mai fiatalok is pár év múlva majd így néznek vissza. Kérdés, milyen értékekkel kecsegteti majd magát környezetük, milyen magvetők lesznek köztük? De ez inkább sok hosszú estébe nyúló beszélgetési téma lehetne.

Végezetül engedjenek meg még egy idézetet a gaudiumból: „Joggal hihetjük, hogy az emberiség jövője azoknak a kezében van, akik fel tudják tárni az utánuk következő nemzedékeknek az élet és a remény forrásait.” Köszönöm, hogy meghallgattak.