Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BOGYÓPÁLINKA ILLATÚ IPOLYMENTE

 

 

BOGYÓPÁLINKA ILLATÚ IPOLYMENTE

 

Pirkadatkor ma is elimádkoztam a „szívem első gondolatja“ nevezetű imát, amit majdnem minden gyermek ismer. Így kezdődik: „Szívem első gondolatja, hozzád száll föl Istenem, te őriztél meg az éjjel, maradj ma is énvelem...“ Ilyenkor néhány alkalommal az év folyamán eszembe jutnak az öregek is, akik anyámhoz jártak féldecire nyáron, hajnaltájt, mikor kapával a vállukon, kék köténnyel a mellükön, házilag szőtt anyagból varrott bő gatyában, tarisznyával a válukon bandukoltak a szőlőhegyekre. Én is, mint gyerecske, korán szoktam kelni és szememet legeltettem rajtuk, mikor a stampedlit magasba emelték és huncut hunyorítással nagy hangúan kimondták, hogy „ez a szívem első gondolatja“. Aztán szopogatták a gyógyszert, mivel annak hívták a bogyópálinkát. Némelyikük kért hozzá egy harapásnyi kenyeret, másoknak már el volt készítve a tarisznyában és így nagyon meg voltak elégedve. Igen, szóban nem szűkölködtek, ha dicsérni kellett ezt az alkímiát mivel nagyon is érezték, mennyire lábra tudja állítani az embert az a korty valami. Sambucus ebulus – így nem ismerte senki, de a borzag név említésére mindenkinek világos volt, hogy a gyalogbodzát emlegetik. Mi gyermekek inkább lekvár formájában élveztük. Aztán elmúlt ötven év, és nekem ilyesmi nem került a számba, mivel elkerültem erről a tájról.

Ma, pirkadatkor ez lett a szívem második gondolatja, hogy meglepem ma magamat valami jóval. Kinéztem az ablakon és láttam, mily szépen beértek a fekete bogyók. Gondoltam, ma lekvárt fogok enni belőlük. Aztán gyorsan végigszaladtam az interneten, milyen formában szerepel ez a növény mások ajkán. Volt miből válogatnom.

Már az, hogy beérett a gyalogbodza, azt jelenti, hogy itt az ősz. A természet sokféleképen mutatja az időt. Ilyenkor kacsingatnak rám kertemben a pillangóvirágok /Cosmos/,

 

480--6--bogyo.jpg

 

kúpvirágok /Rudbeckia/

 

 

480--5--bogyo.jpg

 

 

 

a mályvarózsa /Malva alcea/ és a többi.

 

 

480--7--bogyo.jpg

 

 

Az utcaajtóval szemben az utca tulsó széléről szintén egy szép vad mályvarózsa jelzi az őszt.

 

 

480--4--bogyo.jpg

 

 

Csak néhány lépés, és a gyalogbodzák közt találom magam. Azt mondják, hogy ezt nem szabad fölhasználni, mivel mérgező növény olyannyira, hogy már sok halálesetet okozott. De mit nem látok? Itt valaki járt előttem metszőollóval és látni, hogy nem keveset vitt el.

 

 

480--1--bogyo.jpg

 

 

Remélem, hogy az illető még él. Azonban még erősebben gondolom ez a valaki itt minden évben jól megszedi magát. Tehát itt valami nem stimmel. E gyakori intés mellé senki nem mondja hozzá, hogy a mérgező hatás csak azoknak szól, akik a gyalogbodzát legelni vagy kóstolgatni akarják nyersen. Hát ezt ne próbálja senki, akinek kedves az élete. Állítólag hatvan celziusz fokon már elveszíti a mérgét.

De ahogy elnézem, nemis olyan csunya ez a szeméttel szennyezett útszéle. Például ilyen növényzetet, zugot, mint ez a fényképem mutat, majdhogy csak a drága, szines képekkel ellátott könyvekben, nagy szakemberek kezéből megtervezett díszkertekben látni.

 

 

480--3--bogyo.jpg

 

 

Vigyázat, a gyalogbodza mint növény büdös.

Ahogy a kép mutatja, ez sem csunya beszéde az ősznek.

 

 

480--2--bogyo.jpg

 

 

Tehát itt a már megdézsmált gyalogbodza birodalom van. Vagyis későn jöttem a fényképezőgéppel, hogy még gazdagabb termést örökítsek.

Ahogy az olvasó látja, ezen az internetes oldalon igyekszem bemutatni Ipolyszalkát etnográfiai szempontból, mivel korom miatt az egyszerű emlékeim is már e hely történelme írásának is vehetők. Multkor igyekeztem nagyon tömören bemutatni az Ipolyszalka jellegzetes ételeit, konyháját. Ez a munka, amit most elkezdek csak egy konyhai mozzanat aprólékosabb említése. Hisz a bogyópálinka és bogyólekvár itt hagyományszerűen szerepelt mindig, vagyis a falu szerves része az Ipolymente efféle hagyományának.

Csinálom, mint ahogy anyámtól láttam és ahogy valamikor kellett segítenem.

De nem csak az, aki most megelőzött engem, hoztam én is magammal még két kannát és metszőollót. Fél órán belül megteltek a kannák. Aztán leültem a fa alá az udvaromra, edényekkel raktam körül magam és a szó szoros értelmében az evővkészletemből kölcsönzött vellával 20 percen belül lefésültem a bogyókat a kocsányokról. Szalkiasan mondva, a cupkáiról. Csodák csodája, még nem feketék az ujjaim. Lett három kiló tiszta bogyó. Belenyomntam a kézi mixert, vagyis inkább botmixert, elkevertem és egy pillanat alatt sima kásává változott a sok bogyó. Jaj, mennyit küszködött anyám valamikor a krumplitörőjével, aztán markolásztuk, hogy fülig fekete lett ő is meg én is. Vizet nem tettem hozzá, mivel folyékonnyá vált untig eleget.

Ezt követte a forró sporheltnál való áldogálás, keverés, vigyázás, hogy le ne égjen, a tűz el ne aludjon. Most indukciós rezsóm van, ami azt jelenti, hogy hidegebb mint az asztal, amelyen van, mégis forr rajta a massza. Kényelem.

Nemsoká kezdi kiadni a habját, amit le kell szedni és kidobni. Mikor már nem keletkezik új hab, lehet lassan adagolni a cukrot. Én a három kiló anyaghoz két és fél kiló cukrot tettem, mivel ezt diktálta a szájam íze, mikor kóstolgattam.

Mihelyt minden cukor belekerült, ettől számítva 35 percig főztem állandó keverés mellett. Mint tudjuk, a lekvár sűrűsége akkor kezd jó lenni, ha a hideg tányérra cseppentve le hadjuk hűlni és ha tányért megdöntjük, a lekvár nem folyik. Nekem folyik egy kicsit, mivel féltem, hogy a sűrű szűrőn nem fogom tudni másképp átnyomdosni. Ugyanis a hasnyálmirigyem miatt nem kerülhet magocska a lekváromba. Ennek pedig sok nagyon apró a magja.

Tehát átnyomkodtam a szitán és öntöttem az üvegekbe, melyeket lezártam és jól körülcsomagoltam pokrócokkal, hogy dunctolódjon másnapig.

Ami nem ment át a szitán, másik edénybe raktam, fölöntöttem erősen pezsgő ásványvízzel és újból átszűrtem mint higított keveréket. Ezt tölcsér segítségével egy üres ásványvizes üvegbe öntöttem és még tetszésem szerint higítottam ásványvízzel. Nagyon sikerült ez is. Kellemesen üdítő.

Elvárásaimon túl sikerült egy mai álmom.

Megemlítem, hogy ez nem olyan lekvár, hogy együk, együk, mivel ízlik. Én esetemben nem is hagyta soha annyira etetni magát mint például a ribizli, vagy a barack. Ebből minden reggel egy kávéskanállal szoktunk bevenni, hogy egészségesek legyünk, védjük magunkat az esetleges torokproblémáktól, stb. Monjam, hogy részemre inkább prevenciós lekvár?

 

EMLÉKEIM – BOGYÓPÁLINKÁS VÍGJÁTÉK

 

Sokféleképpen lehet értelmezni, hogy anyámhoz jártak kora reggel valakik pálinkát inni.

Ez az ötvenes évek végefelé történt. Anyám fiatal háziasszony, sokat törődött velem és a nővéremmel. Igyekezett minden téren megfelelni állapotának, és sok jó dolgot, sok jó ételt csinált.

Egyszer úgy gondolta, hogy ő is bővíti a házi patikáját, mégpedig a borzag gyógyhatásával. Vele egyidős asszonyok majdnem mind foglalkoztak bizonyos ideig alkalmi pálinkafőzéssel. Eddig anyám egy volt a sok közül. Azonban a főút mellett lakni és bogyópálinkát főzni annyit jelentett, mint elárasztani a környéket különös illattal, és kényszeríteni a népet, hogy csurogjon a nyáluk. Ezért sokan kérdezősködtek az illat íze után. Mindenki kapott kóstolót a házi patikából. Csakhogy ez nem lett nekik elég. Jöttek kérni még egyszer és még többször, közben mindenki már tette is a pénzt az asztalra. Hamar kiürült a patika és anyám elkezdett nagyobb mennyiségekben gondolkozni, vagyis dolgozni. Keverte szilvapálinkával is (nem titokban) és némelyeknek ez jobban smakolt.

Van még egy érdekesség. Aki pálinkával, borral dolgozik, van sok ötliteres, tízliteres demizsonja. Ha elfogy valamelyikből, tesz bele újat, esetleg más fajtát. Ha egy ilyen bogyópálinkától mosatlan demizsonyba szilvapálinkát öntünk, kap egy nagyon csodálatos aromát és a fogyasztó nem tudja megítélni, hogy mitöl ilyen külölnlegesen kellemes, simogató az íze, szaga, csak annyit tud mondani, hogy ilyen jó megjelenésű szilvapálinkát még nem ivott.

Az esethez visszatérve, ellmúlt egy év és kezdtek jönni titkos figyelmeztetések, hogy lettek irigyeink, akik szeretnének följelenteni bennünket. Hisz ez büntetendő dolog volt. Anyám igyekezett úgy rejteni a munkát, hogy a trágyába takarta be a cefrét és éjjel dolgozott. Ez ment is más anyagokkal. Azonban az történt, hogy ahelyett, hogy a trágya szaga elnyomta volna a bogyócefre illatát, a trágya lett illatos. Ez még jobban ingerelete a környéket.

Ipolyszalkán nagyon értékes emberek laktak, de ennek-annak volt egyéb hibája, gyengesége is. Úgy mondják, hogy mindnyájunkban van valamilyen ördögöcske.

Jöttek is háromszor csendőrök, de apám titkos hírközlői gyorsabbak voltak, ígyhát minden előre, időben el lett rejtve. Háromszor kudarcot vallottak a feljelentők. Némileg rájöttek a titokra, és ezúttal nem az Ipolyszalka- i kaszárnyában tettek feljelentést, hanem a párkányi titkos rendőrségen és panaszkodtak apám hírközlőire is, habár név szerint nem.

Ezért egyszerűen úgy oldották meg a rendőrtitkosok, hogy a szalkai kaszárnya se tudjon róla. Az utolsó perce hagyták a látogatást, miközben bepakolták az autójukba a följelentőket és úgy állítottak be hozzánk váratlanul. Váratlanul? Anyám éppen akkor nem főzött, és szokása volt minden akció után gyorsan szétszedni a berendezést és betenni a pókokkal tele kamra sarkába, majd valami nehezet eléje tolni és letakarni. Ilyen állapotban találták a titkosok a berendezést, tehát legalább annyi sikerük volt, hogy megtalálták. Ha tudtuk volna, hogy jönnek, éjjel átvittük volna valamelyik szomszédba.

Nagyon boldogok voltak a hívatlan vendégeink és sikertől ittasan mindjárt jegyzőkönyvet írtak. Aztán fölolvasták és megkérték apámat, hogy írja alá. Apám közben észrevette, hogy a cső szája közepén egy pókocska egy pókháló szálat húzott. Megjegyezte tehát, hogy a jegyzőkönyvet aláírja, ha még beínak egy mondatot, hogy a cső száján keresztül pókháló van. Ezt apróságnak vették és nagyon szívesen beírták.

Jött a beidézés Érsek-Újvárba a bíróságra. Ott voltak a tanúk is mint árulók. A bíró fölolvasta hangosan a jegyzőkönyvet és megkérdezte a tanúktól, hogy egyet-e értenek. Igennel válaszoltak és nem volt több mondanivalójuk. Mikor apámat kérdezte a bíró, az annyit mondott, hogy megkéri a bíró urat, hogy vegye fígyelembe, hogy mikor a látogatás történt, pókhálóval volt beszőve a sarokba eltakarított pálinafőző csöve.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy a pálinkafőző mint örökségi tárgy létezik, csakhogy nincs használva. Az pedig, hogy egy örökségi tárgy el van valahova raktározva, arról nem tudta, hogy törvényellenes lenne.

Erre a bíró fölhevült, fölált és ordította a júdásokra. „Mit gondolnak, hogy más dolgom sincs mint a maguk értetlen irigységével foglalkozni? Vége a tárgyalásnak. Nincs vád. Menjenek haza.“

Anyám cefréjét aztán az öregapám hordta az erdőszélre elásni éjjelenként a tehenesszekérrel. Anyám vígan főzte utánna is a pálinkát. Ezek meg valahova elbújtak szégyenükben.

 

NÉHÁNY DOLOG EMLÍTÉSE ABBÓL, AMIT AZ INTERNETEN TALÁLTAM.

 

A csetelekvár, a pekmez volt a legszegényebb iskolásgyerekek kenyerén a szalonna vagy zsír helyett.

A gyalogbodza bogyóiból készült csete vagy pekmez, németül attich, Attich-Pekmes, különösen Dél-Dunántúlon a sváb szegénység körében fontos téli táplálék. Úgy sűrítették be főzéssel, mint a mustot a törökök, akiktől a pekmez szavunkat is kaptuk, valamint ezt az eljárást is. Mikes Kelemen említi ezt egyik levelében (Andrásfalvy B. 1961a).

Lekvárt (csete) főznek a gyalogbodza, borzang (Sambucus ebulus) terméséből. A virágját régebben tojással kirántották; ez volt a bodzafánk.

A földi bodza vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus) a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjának bodza (Sambucus) nemzetségébe tartozó növényfaj. Rokonaitól, a fekete- és a fürtös bodzától eltérően nem cserje, hanem magaskórójú lágyszárú növény. Erdőszéleken, útszéleken található meg, őshonos Európában (Észak-Európa kivételével), Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában.

BORZANG, GYALOGBODZA , CSETE az alábbi betegségek kezelésében használatos:

aranyér, bőrkiütés, diaforetikum, ekcéma, hashajtó, hasmenés, hidrotikum, húgyhólyag betegsége, húgyhólyag gyengeség, húgyhólyag panaszok, húgyhólyag problémák, húgyhólyag rendellenességek, hurutos, idegi fájdalmak, izzadásgátló, izzasztó, kiütés, kiütések, köhögéscsillapító, köptető, laxativum, purgatív, vesebaj, vesebetegségek, veseerősítő, vesepanaszok, veseproblémák, vese rendellenesség, veserendellenességek, vizelethajtó, vízkór

volt amikor borzag lekvárt is készitettünk,mert nagyon jó volt a hörghurutra

Magyarország északi vidékein főként régebben szoktak lekvárt főzni a gyalogbodzából (Sambucus ebulus) /csete, FÖLDICSETE, borzang, borzag/ sok szép neve van

BODZALEKVÁR - növ.), a gyalog v. földi bodza gyümölcséből őszkor főzött lekvár. Leginkább az ipolymenti palócság főzi és táplálkozik vele, mert ott a borzag bőven nő. Mellfájósnak különösen hasznos; kenyérre kenve általában.

Én mindig télen passzírozom le a borzaglekvárt (addig is jobb, ha a lekvárban marad), de melegíteni nem szabad, mert a borzag lekvár újramelegítve borzalmas szagot áraszt (a csatornaszag hozzáképest franciaparfüm). Szóval én hígra szoktam főzni, mert midig keverem más lekvárral, ami sűrűbb és aminek harmonizál hozzá az íze. Sárgabarackkal vétek összekeverni, de feketeribizlivel is csodálatos (vagy ringlószilvával). Ezeket a lekvárokat külön-külön nem igen szeretem. Keverékbe pedig fenséges lehet.

Mellesleg én a borzagot alaplekvárnak tekintem, ehhez adok különböző fajtájú, sűrűségű és ízű más lekvárokat ( sokan a ciántartalom miatt nem ajánlják a borzagot, de akkor nem szabadna szilvapálinkát sem inni)

A borzag (földi bodza) lekvárt főleg tüdőbetegségek, köhögés ellen alkalmazták. Amikor már semmi sem használ, akkor kell a borzag lekvár a köhögés ellen.

Nekem egy fickó mesélte közel 10 éve, hogy régen a parasztok főztek, ám ilyenkor kivonultak a szőlőhegyre, olyan büdös, mármint a főzése. /Ehhez én annyit írok, hogy a hozzá fűződő kommentárokban az interneten van egy illető, aki azt állítja, hogy ez nem rossz füllentés, ürügy kiruccanni a pincékhez. Igaza van, ugyanis ma én sem éreztem semmi rossz szagot. /

A borzag nagyon jó hatással van a szívizom teljesítményére (hosszútávfutó vagyok), de a legjobb köhögéscsillapítószer), de a gyomorra is jó hatással van.

Én a földi (gyalog) bodzából készítem a borzaglekvárt, mert a fa bodza lekvár íze meg sem közelíti, ezenkívül a fabodza nagyon híg, ezért nagyon sokáig kellene főzni

Sokáig én sem értettem, hogyan lehet, hogy a bodzalekvár íze nem is hasonlít a gyerekkorom borzaglekvára ízére, csak egy nagyon ídős ember a piacon igazított el abban, hogy a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

italok. Állítólag komoly étvágygerjesztő, hurutgyógyító, vízelhajtó erejük van. Gyógyító céllal készült a Göcsejben a századforduló táján a földi bodza gyümölcséből főzött pálinka is. Gönczi Ferenc gyűjtése szerint a gyomorbajosok gyógyszeréül szolgált elsősorban. Eléggé kellemetlen, a macskagyökérre emlékeztető szagú ital volt

Nekem a bodzalekvár íze magában nem igen kellemes, ezért az alma-citrom jó kiegészítő, és egyben be is sűríti a híg lekvárt.

Minden része mérgező. Termését régen néhol lekvárnak, bár inkább gyógylekvárnak főzték, ma nem ajánlják fogyasztását. Hogy miért? Utánakerestem, és azt találtam, hogy mérgező hatása jóval nagyobb, mint a fekete bodzáé. Az arra érzékenyeknél, akár halálos is lehet. Zöld bogyóit tehát senki ne kóstolgassa, ne rágja a szárát, levelét. Emiatt virágát sem szabad ugyanúgy használni, mint a fekete bodzáét, de nincs is olyan finom illata. Az érett terméshúsban levő mérgező anyag hő hatására elbomlik. Ezért hasonlóan a fekete bodzához főzve, passzírozva, de kizárólag az érett termés, ehető. Fontos, hogy zöld termés semmiképpen ne kerüljön a főzetbe. 

Ezek után kóstolunk, majd ismét tisztaságot és karaktert keresünk, végül pedig íz és illat harmóniáját vizsgáljuk mint a verseny bíráló bizottsága.

A pénteki napon, összesen 25 arany, 53 ezüst, és 31 bronz minősítés született. Magyarországon termelt, és vadon beszerezhető gyümölcsök közül: alma, körte, birs, szilva, kajszi- és őszibarack, málna, fekete ribizli és berkenyepálinka versenyzett. Különlegességnek számított a som és a füge, de nagy sikert aratott a földi bodza pálinka is.

Gyalogbodza

A' Földibodza gyümöltse s megérdemli, hogy a' Gazdasszony a' Ház-szükségére kiégesse. Erre ezek a' jegyzések szükségesek:

A' Földibodza mikor egészen fekete; lemetéltetik gerézdestől, és hordókra hordatik.

A' hordó a' napfényen áll, gyengén betakarva, a' gyümőlts tsomoszlóval összetöretik, és napjában kétszeris megkevertetik.

Meg kel várni, még megforr; külömben mint más gyümöltsbőlis, ebből se lehet Spiritust kihúzni. A' megforrást a' tetején való buborékok, és valami bor szag eléggé megmutatják; de megetzetesedését nem kel várni. Egy akós Lombik legalkalmatosabb hozzá, és a' tsendes tüznél való égetés, mint a' fáin Szilvóriumhoz. Ize leginkább közelit a' gyümöltsök közzül a' Szilva Spiritushoz. 10-12 akóból egy akó Pálinka szokott tsepegni. Hogy semmi szaga ne maradjon; másodszor, összetört baratzk, vagy Szilva magra öntetik fel a' Kazánba, és égettetik.