Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ISTEN MEGBOCSÁT???

 

 

 

Megbocsát az Isten???

 

Gyermekeimnek nem azt kell mondani, hogy mindnyájan meg lesznek mentve, mert ez hamis lenne. Hiszen csak azok lesznek megmentve, akik az Én megbocsátásomat keresik, és követnek Engem és Tanításaimat.

 

Mivel innét-onnét egyre gyakrabban hangzik, jövőbe nézve, hovatovább gyakoribb kérdéssé fog válni ez a tétel. „Isten mindent megbocsát, csak kérni kell.”

Próbatételek, ugratások, csapdák. Végük nincs, amióta a világ világ. Miért? Mert van valaki, aki a Paradicsomi gyümölcs alattomos kínálásától kezdve, úgy érzi, hogy ez az egyik legjobban bevált fegyver lehet számára.

Szélsőségesen ártatlan! „Harapj bele és kész.” „Kérj bocsánatot és kész.” Majd olyan leszel mint az Isten – majd javadra válik.

Ne azon törd a fejed, hogy hánynak és milyen mély sebet okoztál, hanem bökd ki, hogy „bocs” és rendezve van a dolgod.

Elgondolkodtató az a bibliai jelenet, ahol Krisztusnak a Sátán fölajánlotta, hogy ugorjon a mélybe, majd az angyalok vigyáznak rá, hogy meg ne üsse magát. Nem mondta, hogy „kísértsd meg az Istent”.

Vagy mikor a dénárt, melyre a császár képe volt nyomva, a zsidók a Krisztus kezébe tették alattomos kérdésükkel, hogy az kié – Istené vagy a császáré? Már előre kieszelték, hogy mit fognak neki mondani, hogyan fogják őt támadni mindkét válasz után. Más lehetőséggel nem számítottak, több lehetőséget válaszul képtelennek tartottak. Nem akartak adni más lehetőséget Krisztusnak. Krisztus átlátva gonoszságukat, megmutatta nekik a harmadik lehetőséget is. „Ami a császáré, adjátok a császárnak, ami pedig az Istené, adjátok meg az Istennek.”

Mit gondolna a világ népe Istenről, ha azt kellene elfogadni, hogy mindent megbocsát és mit gondolna akkor, ha azt, hogy nem bocsájt meg Isten nekünk mindent. Baj volna, ha csak két lehetőséggel, igen-nemmel lehetne megfelelni a kérdésre.

Pedig az új pápa első szavaiban a római Szent Péter téren a végtelen tömegeknek majdhogy ilyen szárazon közölte ezt hittételt. „Kérj bocsánatot és Isten megbocsát.” Kész. Mélyebben nem nagyon kommentálta és ez a tömegeknek tetszett, ujjongtak, tapsoltak.

Elnézést, hogy sok más hang közül a pápáét idézem, de ez lett most részemre a legkézenfekvőbb. Itt egy darab, idézve a beszédét pápaságának első napjaiban. Az interneten megjelent hírekből másoltam.

Akármilyen nagy is a bűnünk, Jézus elfelejti, erre különleges képessége van – mondta Ferenc pápa. „Elfelejti, megcsókol, átölel, és csak ennyit mond: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Csak ezt a tanácsot adja. És ha egy hónappal később ismét hasonló helyzetbe kerülünk, térjünk vissza az Úrhoz. Az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk: soha! Mi vagyunk azok, akik belefáradunk abba, hogy bocsánatot kérjünk tőle. Kérjük a kegyelmet, hogy ne fáradjunk el bocsánatot kérni, mert Ő soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson. Kérjük ezt a kegyelmet!”

Bocs Isten, hogy megöltem gyermekeimet, tönkretettem mások életét, meleg vagyok és az egyneműek házasságát élem, loptam, erőszakot követtem el, ártatlan emberek tömegeit kiirtottam. Bocsáss meg. Minek ígérgessek, hogy holnap jobb leszek, mikor tudom, hogy megint valami rosszon jár az eszem és végre akarom hajtani. Úgy is lesz. Kész. Tiszta lettem minta a patyolat. Még a mesében sem tudtak ilyen mesés életet kitalálni.

Mi történt? Be lett mutatva egy istenkép.

Istenkép! Nagy problémája a mai világnak! Hány alak-változatban látjuk az Istent? Ahányan annyi félén, módon látjuk?

Ugyanúgy látja Istent a gyilkos, a testben megerőszakolt, a lélekben megerőszakolt, a szégyent érző, a szégyentelen, az iszákos, az aki vele él, az üldözött, az üldöző, stb?

Adva van a lehetőség Istent megismerni, vagy kötelesek vagyunk Istent megismerni? Képesek-e vagyunk Istent megismerni? Miért kell helyes képet alkotnunk Istenről? Hogyan ismerteti meg Isten magát velünk? Ki segít nekünk Istent megismerni? Kinek érdeke, hogy Istent ne ismerjük meg és mit ér el vele?

Nehéz Istent megismerni, vagy nagyon is egyszerű, csak.....?

 

Mit könnyű ma elfogadtatni a néppel, és mit nehéz?

Példa: „Mindent szabad, csak bűnt elkövetni nem.” Vagy csak azt, hogy „mindent szabad”.

Azt, hogy mindent szabad, csak bűnt elkövetni nem, a fiatalokkal foglalkozó szentek szokták a növendékeiknek ismételgetni. (Szalézi Szent Ferenc, Don Bosco)

Azt, hogy „mindent szabad”, a korunkban elhatalmasodó szekták próbálják beleültetni a tömeg tudatába. Ezen a téren is volna több kérdés, mégpedig például, hogy a mit sem sejtő tömegekbe kívánják beletukmálni, vagy a csak erre váró tömegekbe. Is-is?

Tehát térjünk vissza a kérdéshez: hogyan nyilvánítja ki saját magát az Isten? A Katolikus Egyház Katekizmusa azt tanítja, a szent bibliával egyben, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy tanúságot tegyen róla, hogy elhozza nekünk a világosságot. Vagyis kínálja a helyes ismereteket mindenről, amire életbevágóan szükségünk van. Magunkról, a világunkról, a kozmoszról, a teremtésről, a rossz és jó jelenlétéről a láthatatlan térben vagy bennünk, stb. Mindezt nem teljes mértékben nyilvánítja ki, de olyan mértékben igen, amilyen mértékben arra szükségünk van és képesek vagyunk fölfogni.

Más módon is igyekszik vezetni Isten az emberiséget a neki tetsző élet felé? Ismerjük például a régi próféciákat, és azokat is, melyeket mai prófétáin keresztül küld ma az egész földkerekség népének.

Kérdés, hogyan kerülnek elfogadásra. Majdhogy naponta olvasom és hallom azokat, akik kommentálják az általuk olvasott égi üzeneteket: Isten így nem beszélhet, hisz milyen Isten az, aki majdhogy könyörög? Ha mindenható, akkor azt éreztetni kellene neki, hogy mi csak alattvalói vagyunk.

Mások mondják: Isten ilyen erős szavakat felénk nem használhat, hisz ő az atya, mi pedig a szeretett gyermekei vagyunk.

Isten is kérdezi - ahogy valahol olvastam: mit nem tettem meg értetek, amit meg kellett volna tennem?

Mégis, ebben a pillanatban ezen a helyen sok kérdés megfelelésére nincs hely és maradjunk a legfontosabbak egyikénél. Igazán megbocsát Isten mindent olyan egyszerűen, ahogy azt az új pápa (Ferenc) is előadta? Vagy talán ezzel a magatartással veszélybe terelhetné a világ népét?

Egy veszély magában világossá válik, mégpedig az, hogy a bűn elhatalmasodik az emberekben és a pokolba jutnak a lelkek, mivel nem teljesítették a megbocsátáshoz szükséges föltételeket.

Ha ez a veszélyesen leegyszerűsített fölfogás általánosan elfogadottá válna, átszállóhelyül szolgálna más támadási helyekre is, melyek célja az emberi faj tönkretevése.

A / Például a Krisztus egyházának szétrombolása után átmenni egy ún. „világegyházba”, ahol azt fogják mondani, hogy ez egy olyan egyház, mely mindenkit egyesít, mert Isten minden gyermekét szereti. És mivel Isten minden gyermekét szereti, ezért egyesíteni szeretné őket, és hogy nekik át kell ölelniük egymást, függetlenül hittől, vallástól, bőrszíntől fajtól és törvényeiktől.

Nem a Katolikus Egyház összeomlása lesz az, ami hamarosan nyilvánvalóvá válik, és ami megosztja majd a világot, hanem az Új Világegyház, az egy világ – vallás létrehozásába való belekeveredésük lesz az, amely a pogányságot és a bálványimádást fogja bevezetni.”

Kezdetben minden külső jel olyannak fog látszani, mintha minden ugyanaz lenne, de ez az, amit ők akarnak, hogy ti lássatok. Lassanként többé már nem fogjátok tudni felismerni a Szentírást, amint új szavakat, kifejezéseket, és új formátumokat helyeznek elétek a Szentségek bemutatására.” (2013 február 13.)

Ők egy szekuláris humanista látszatot szeretnének kelteni, egy látszatot, amely álcázza majd a gonoszságot, melyet finoman előmozdítanak.”

B / További átlépés az lehetne, hogy ha már egyesültek, akkor mindenki részére egységes, újszerű törvényt kell alkotni, mely megfelelne mindenki elvárásainak. Ez pedig mi más, mint a bűn eltörlése a törvényhozásban, vagyis egy világméretű törvénnyel védett Isten ellenes lázadás.

C / Ha ez is működik, akkor megtisztítani a világegyházat az eretnek tanításoktól, a tévtanoktól. Most a tévelygéssel azokat a keresztényeket fogják megpecsételni, akik hűek akarnak maradni a Krisztus által előadott és évszázadokon keresztül praktizált tanokhoz. Ez pedig a történelem legkegyetlenebb keresztényüldözéséhez vezethetne. A keresztények ugyanis emlékeztetnék a világot az Isten által adott helyes törvényekre, Isten parancsaira, stb.

Ismételjük csak.

Lehet ilyet véletlenül, faragatlanul, tudatlanul, felkészületlenül csinálni? Semmi esetre. Magyarázatul egy üzenet: „A hamis próféta jól fel van készülve...”. (2013. február 13.)

Akkor másképp kell néznünk a dolgot. Céltudatos félremagyarázásról van szó. Sátáni csapdáról, előre átgondolt, ravaszon fogalmazott beszédről, mely előszele, bevezetője annak, amire előre figyelmeztet, amitől óv bennünket az üzenetekben Isten. A jövőbeli, vagyis ezek szerint már egyes helyeken rejtve létező világegyház veszélyes modoráról, van szó, melyben ügyesen összekeverve, elhomályosítva a dolgokat, nyomja előtérbe a bűn tolerálását, elfogadását. Ez esetben úgy értelmezve, hogy nem baj, ha valaki házasságot tör, hűtlen, szexuálisan elfajult, stb.

De ez már útlevél is lehetne mindenféle elvetemültség tolerálására. Méghozzá nem is akárhogyan – hanem Isten állítólagos aláírásával! A félremagyarázás így hangzik: „hisz Jézus megszégyenítette azokat, akik elítélték a házasságtörést”. A zsidók nevetségessé váltak és inkább csendben egyenként elhurcolták magukat. Így nézne ki a csapda diadala? Jaj annak, aki ujjal mutogat az elvetemültségre. Netán Istent venné szájába és próbálná magyarázni, hogy ez Isten ellenes!

Hogy mondja Isten? Az embert nem szabad elítélnünk, mert olyasmi az Isten feladata. A bűnt el kell ítélni, vagyis el kell fordulnunk tőle, mivel az lelkünk halálát okozó betegség, és sérti Istent.

 

Jöjjön válaszul néhány prófécia, melyeket Isten küld a mai világnak az utolsó idők népének – mondjuk, ezzel kapcsolatban.

 

A szöveg nagy terjedelme miatt PDF dokumentumban került ide: Nyitáshoz rá kell kattintani a következő aláhúzott mondatra: Isten megbocsát?

 

 

480-pecset2hu.jpg

 

480-pecsetima-hu.jpg