Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MIT TÖRŐDSZ VELE

 

MIT TÖRŐDSZ VELE - MI KÖZÖD HOZZÁM

Ne avatkozzunk be mások életébe?

 

Hogy formában legyünk, néhány bibliai kivonat következik

Lukács evangéliumából részletek

 

A kafarnaumi ördögűzés

Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt. 34Ez hangosan kiabálta: "Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje." 35Jézus ráparancsolt: "Elhallgass és menj ki belőle!" Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. 36Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: "Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?" 37Híre elterjedt az egész környéken.

 

Jézus betegeket gyógyít

Aztán lejött velük a hegyről és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékről, 18hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak. 19Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított

Az ellenség szeretete

Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. 28Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. 29Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. 30Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. 32Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. 34Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. 35Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. 36Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Az ördögtől megszállott

A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. 27Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. 28Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: "Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!" 29Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába. 30Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" - "Légió" - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. 31Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. 32A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. 33A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett.

 

János apostol evangéliumából (Jn 21,20-25)

 

Péter és János sorsa

"Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod." 19E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!" 20Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: "Uram, ki árul el?" - az követi. 21Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?" 22Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!" 23Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."

 

Ferenc pápa május 13-i beszéde: „Ne avatkozzunk be mások életébe!”

Az interneten megjelenő hírek nyomán

Május 18-án, szombaton reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápával koncelebrált Daniel Grech atya, a római vikariátusról. Jelen volt a Lateráni Pápai Egyetem hallgatóinak egy csoportja rektoruk, Enrico Dal Covolo püspök vezetésével, valamint Kiko Argüello, Carmen Hernández és Mario Pezzi a Neokatekumenális Út vezetői, Roberto Fontolan és Emilia Guarnieri pedig a Comunione e Liberazione mozgalom képviseletében.

Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait (Jn 21,20-25). „Mit törődsz vele?” – teszi fel a kérdést Jézus Péternek, aki beavatkozott a szeretett tanítvány, János életébe. Péter szeretet-párbeszédet folytatott az Úrral, de ez a párbeszéd később kisiklott egy másik vágányra. Péter is szenvedett attól a kísértéstől, hogy beleavatkozzon mások életébe. Ahogyan a köznyelvben mondjuk, Péter úgy viselkedik, mint aki „mindenbe beleüti az orrát”.

A pápa kifejtette: kétféle módja van, hogy beleavatkozzunk mások életébe. Az egyik az, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez keserűséghez, irigységhez vezethet, amely azonban berozsdásítja az egyházi közösséget, rosszat tesz neki és ez az, amit az ördög akar.

A második módja ennek a kísértésnek, a fecsegés – mondta a pápa. Jól nevelten kezdjük, de végül még a bőrt is lehúzzuk testvérünkről. „Mennyit fecsegnek az egyházban! Mennyit fecsegünk mi, keresztények! A fecsegés azt jelenti, hogy rosszat teszünk egymásnak. Mintha le akarnánk kicsinyíteni a másikat: ahelyett, hogy én növekednék, a másikat alacsonyítom le, hogy nagyobbnak érezzem magam. Ez nem helyes!

Szépnek tűnik a fecsegés, nem tudom miért, de szépnek tűnik, mint a mézes cukorka” – folytatta homíliáját a pápa. „Veszel belőle egyet, majd még egyet és így tovább, végül hasfájást kapsz. Ilyen a fecsegés. Kezdetben édes, majd tönkreteszi a lelkedet. A fecsegések pusztítóan hatnak az egyházban Kissé Káinhoz hasonlít: öljük meg testvérünket nyelvünkkel.

Ezen az úton haladva jól nevelt, de rossz szokásokkal teli keresztényekké válunk. Hogyan jelentkezik a fecsegés?” – tette fel a kérdést a pápa, majd megjelölte a fecsegés három módját:

Félretájékoztatunk: csak félig mondjuk el a dolgokat, amíg nekünk megfelel. A másik felét nem mondjuk el, mert az számunkra kényelmetlen. Egyesek mosolyognak… igaz, vagy nem igaz, amit hallottunk?

A másik az ellehetetlenítés: amikor valakinek valóban van egy hibája, valamit nagyon rosszul tett, akkor azt elmondjuk, újságíróként viselkedünk. És ekkor ennek a személynek a hírneve tönkre van téve.

A harmadik a rágalmazás: olyant állítani, ami nem igaz. Ez valóban azt jelenti, hogy megöljük testvérünket! Mind a három bűn: a félretájékoztatás, az ellehetetlenítés és a rágalmazás. Annyit jelent, hogy pofont adunk Jézusnak gyermekei, testvérei személyében.

Ezért mondja Jézus nekünk azt, amit Péternek, amikor szemére veti: „Mit törődsz vele? Te kövess engem!” Az Úr valóban megjelöli számunkra a követendő utat.

A fecsegés nem tesz jót, mert pontosan ehhez a romboló szellemiséghez vezet el az egyházban. Kövess engem!” Szép Jézusnak ez a szava, olyan világos és olyannyira szeretettel teljes. Mintha ezt mondaná: „Ne ábrándozzatok arról, hogy az üdvösség a másikkal való összehasonlításban vagy a fecsegésekben van. Az üdvösség azt jelenti, hogy követtek engem. Kövessük Jézust! Kérjük ma az Urat, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet: soha ne avatkozzunk bele mások életébe, ne váljunk jó modorú, de rossz szokásokkal rendelkező keresztényekké, kövessük Jézust, haladjunk nyomában, az Ő útján – mondta szombat reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Szentbeszédében a pápa emlékeztetett Lisieux-i Kis Szent Teréz életének egy epizódjára is. A szent azt kérdezte, hogy Jézus miért ad egyeseknek sokat, másoknak pedig keveset. Nővére ekkor teletöltött vízzel egy gyűszűt és egy poharat, majd megkérdezte Teréztől, hogy melyik van tele: „Hiszen mind a kettő tele van” – válaszolta a jövendő szent. Jézus is így tesz velünk – mondta Ferenc pápa: nem érdekli, hogy nagyok vagyunk-e vagy kicsinyek, hanem csak az, hogy el vagyunk-e telve Jézus szeretetével.

 

Ferenc a mixelő pápa lenne?

Mit jelent mixelni? Darabokra törni és elkeverni. Mi az eredmény? Keverék.

 

Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik bibliai rész jutna eszembe, ha azt mondanák, hogy „Ne avatkozzunk be mások életébe”, akkor a „kafarnaumi ördögűzés” („mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus”) és a gonosz lelkek kiűzése a megszállottból („mi bajod van velem, Jézus”) a kondába jutna eszembe. Jézus mindkét esetben beleavatkozott a gonosz lelkektől kínozott emberek életébe.

Ami pedig a Péter kérdését illeti, érthető, hisz a téma nem mindennapi volt – ki hogyan fog meghalni. Kit ne érdekelne, ha lehetőséget kapna arra, hogyan fog meghalni ő vagy a barátai, hozzátartozói.

Sokak eszét piszkálja, mikor lesz a világ vége. Ez azt jelentené, hogy beavatkozunk Isten életébe? Ilyen magyarázatot nem hallottam. De hogy sok oka van Istennek ahhoz, hogy titokban tartsa, azt igen. Főleg az az ok szokott kiemelve lenni, hogy javunkra válik ez az Isteni titoktartás. Tehát nem mint bűnt kezeli Isten részünkről, hanem csak tudatja velünk, hogy mi közünk hozzá.

Mária is megkérdezte - „hogy fog ez történni?” - gyermeket szülni és szűz maradni?

Erzsébet férje, Zakariás is megkérdezte, hogy lehet az, hogy ilyen id­ős korban fiuk lesz (Keresztelő Szent János)? Egyszerűen nem hitte el az Isten üzenetét. Nem azért, mert belekérdezett az Isten dolgaiba, hanem azért, mert nem hitt. Ő ezért büntetést kapott.

Sem Mária, sem Péter, sem a sok kíváncsi a jövő titkai iránt nem kaptak büntetést, ha azt nem párosították valami Istennek nem tetsző cselekedettel. (Varázslások, stb.)

Eddig, az ördögűzés kivételével, szó sem esett semmi különösről.

Az ördögűzés szerű beavatkozást áldásos dolognak nevezzük. Állítólag ördögűzést végezett Ferenc pápa is.

De kérdezzük, mi köze ezekhez a bibliai eseményekhez a mások megszólásához, a pletykázáshoz, a másik életébe való beavatkozáshoz, a rágalmazáshoz, Jézus szavaihoz, hogy kövessük őt, az irigységhez, a fecsegéshez, a mások lealacsonyításához, állapotunk elfogadni tudásához. Ezek mind komoly dolgok és a maguk helyén említésre érdemesek, kell Istennek tetszően beszélni róluk.

Ami bűn, az a mixelésnek az a fajtája, hogy végülis helytelenül tanítunk másokat, mivel féligazságokká válnak a helytelenül kevert, előadott témáink.

Teológusoknak, papoknak, pápáknak, stb., erre nagyon kellene vigyázni.

Ami pedig a mások életébe való Istennek tetsző beavatkozást illeti, az a mai napok sürgető kérése a mennyei üzeneteknek, melyek ebben az esetben is nagyon szorosan tartják magukat a bibliához. Kérdeznénk – ez meg mi? Az a mások lelkének ápolása oly módon, hogy elnyerjék az örök élet ajándékát. Vagyis a lélekmentés. Ezt Isten követeli. Kéri, kövessük őt a mások életébe való beavatkozás terén. Tehát ha illusztrálni akarjuk azt, hogy ne avatkozzunk be mások életébe, akkor előre át kell gondolnunk a mondanivalónkat. Természetesen csak abban az esetben, ha jót kívánunk tenni másokkal.

Ha pedig föl akarjuk készíteni a törvényhozást a keresztényüldözésre, hogy az üldöző gonoszok szóhoz juthassanak, akkor ez és ehhez hasonló keverékek (akár pápai beszédek majdhogy programszerűen) oda vezethetnek, hogy a megszállottakban lévő ördögök maguk módján jogosan kérdezték, hogy mit törődik velük Jézus. Tehát ugyanúgy a jövőbeli gyilkosaink is mint keresztényüldözők igényelhessék, hogy zavartalanul irthassák a keresztényeket.

Természetesen a keresztényeknek már a pápa által is (talán programszerűen) meg van tiltva, hogy kérdezzék az üldözőiket, miért törődtök velünk.

De erre az Isten nekünk, keresztényeknek, már rég megadta a választ.

Ezzel be akartam fejezni, de inkább kiírom a választ. Tehát minden, Jézusért kiontott élet, mártírium, mely úgy van elfogadva, mint Szent István diakónustól, vagyis az üldözőinkért való ima mellett, akkor megtörténik gyilkosaink életébe való legnagyobb beavatkozás általunk. Elnyerik Istentől a megbocsátást és megmenekülnek az örök kínlódástól, a pokoltól. A halott pedig még aznap megünnepelheti a mennybéli születésnapját mentve a tisztítótűztől is. Igaz ez? Szent Pál legyen a tanú.

Fölösleges folytatni azzal, ki kitől mit irigyelhet.